Kellemetlen érzés és a kezelése is hosszadalmas, bár cserébe nem kell attól tartani, hogy súlyosabb betegséget kapunk el tőlük. A fejtetvesség egy rendkívüli gyakori parazitafertőzés, melyet a mindössze néhány miliméter nagyságú fejtetvek okozzák.

Mi a fejtetű?

A tetű (Pediculus humanus capitis) egy élősködő rovar, mely zárt közösségekben terjed a leggyorsabban. Emberen háromféle tetű fordul elő: fej-, ruha- és lapostetű. Ezek közül az előbbi kettő egy faj két változata, amely külsőleg és testfelépítésében majdnem egyforma, és csak előfordulási helyében, életmódjában tér el egymástól. Külön fajt csak a lapostetű alkot. A fejtetű egész életciklusa az emberi szervezethez kötődik, az emberi fejbőrön telepszik meg és a vérünkkel táplálkozik, gazdatest nélkül néhány napon belül elpusztul. Nem tud repülni, ugrani, viszont könnyen átmászik egyik emberről a másikra, különösen akkor, ha azok nagyon közel vannak egymáshoz.

Fejtetvek megjelenése

A fejtetű életkortól függetlenül bárkinél megjelenhet, de az óvodás és kisiskolás korosztályban, a 3-10 év közöttieknél kiugróan magas a fertőzöttek aránya. Az év bármely szakában jelentkezhet a fertőzés, de valamivel gyakoribb az őszi hónapokban, hiszen ilyenkor a gyerekek többet vannak közösségben, és a külső hőmérséklet is kedvezőbb. A fejtetvesség nemtől, életkortól és egészségi állapottól függetlenül bárkit érinthet, és a közkeletű vélekedéssel ellentétben nincs összefüggés sem az ápoltság, sem pedig a hajhossz és a fejtetvesség között.

Fejtetvesség tünetei

A fejbőrön, főleg fülek mögött és a nyak hátsó felszínén apró, tojás alakú, szürkésfehér serkék láthatók. A korpával ellentétben nem húzhatók le könnyen a hajszálról, kézzel sem lehet őket lesöpörni, és csak úgy távolíthatók el, ha fésűvel lehúzzák a hajszál végéről. Erős viszketéssel jár, a fejbőrön vörös, kiütésszerű foltok láthatók. Ezen vérszívó rovarok nyálmirigyének véralvadás-gátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmazó váladéka az emberi szervezetbe jutva bőrizgalmat, duzzanatot és gyulladást okozhat, az allergia azonban csak egy-két hét múlva, az ismételt csípések hatására fejlődik ki. A viszketés miatti gyakori vakarózás felsebzi a bőrt, ezeken a sérüléseken keresztül másodlagos fertőzés érheti a bőrt, gennyesedés, gyulladásos folyamat indulhat meg.

Fejtetű kezelése

Fejtetvességnél a haj kezelése a legfontosabb, de mivel a fejtetű gyakran a jellegzetes használati tárgyak (fésű, hajkefe, sapka, fejkendő stb.) közvetítésével is terjedhet, ezért ezek fertőtlenítését is el kell végezni. A hajszesz a fejtetvesség azonnali megszüntetésére és megelőzésére egyaránt alkalmas. Tetűirtó hajszeszből többféle is kapható vény nélkül a gyógyszertárakban: a hajas fejbőrt és a hajat gondosan át kell itatni, majd azt a fejbőrbe kell dörzsölni. Ezután meg kell várni, amíg a hajszesz rászárad a hajra (5-15 perc). A hajszesz száradási ideje elegendő arra, hogy a készítmény kifejtse hatását, a tetveket és a serkéket elpusztítsa. Vattával lefedve ügyelni kell arra, hogy a hajszesz a szembe ne jusson. A kezléskor jó szolgálatot tehetnek a tetűirtó samponok, illetve a tetűriasztó hajgumik is.

Fejtetvesség megelőzése

Az eredményes védekezéshez mindenféleképpen elengedhetetlen a veszélyeztetett közösségekben (például gyermekintézményekben, hajléktalanszállókon) végzett rendszeres, gondos szűrővizsgálat. A fertőzött személyek kezelésén kívül rendkívül fontos annak megállapítása, hogy az érintett személy a tetvességet kitől kaphatta meg, illetve kinek adhatta tovább. Nem szabad elfeledkezni az ún. "ping-pong effektusról" sem: ha a környezetében élők kezeletlenül maradnak, akkor a kezelt személy visszakaphatja a tetűt attól is, akitől eredetileg ő kapta, de attól is, akinek továbbadta. A tetűirtó hajszesz nemcsak kezelésre, hanem megelőzésre is kiválóan alkalmas - akkor célszerű alkalmazni, ha fennáll az újrafertőződés veszélye. A hosszabb hajjal rendelkezők, így például a lányok / nők jobban ki vannak téve a fertőződésnek a tetvek kapaszkodási ösztöne miatt. Mivel a vérszívási nyomokat a hajzat eltakarja, sokszor egyedül a viszketés hívja fel a figyelmet a fertőzésre.

Gyakran ismételt kérdések

Hogy néz ki a fejtetű?
A fejtetű 2,5 - 4,5 mm nagyságú, ovális alakú rovar. A színe általában szürke, de ez a haj színétől függően változhat. Petéit (serkéit) a hajas fejbőrön, a hajszálak tövében helyezi el, leggyakrabban a halánték- és tarkótájon.

Honnan jön a fejtetű?/Hogyan kapható el a fejtetű?
A fejtetű a fejek érintkezésekor terjed leginkább, illetve terjedhet még közös használati tárgyakkal (sapka, fésű, párna, ágynemű, stb.). A tetvek repülni, ugrálni ugyan nem tudnak, de viszonylag gyorsan tudnak mászni a fejbőrön. Kerülik a fényt, ezért ritkán láthatók.

Meddig él a fejtetű?
Ha a kikelt lárvák nem jutnak 24 órán belül táplálékhoz, vagyis emberi vérhez, elpusztulnak. Ugyanis mind a nimfák, mind az érett tetűk emberi vért szívnak. Nyálukat az emberbe fecskendezik, és ürüléküket a bőr felszínén hagyják. Jó hír, hogy ez az emberi parazita nem szerepel egyéb kórokozó (vírus, baktérium) hordozójaként.

Hogyan különböztessük meg a korpát a fejtetűtől?
A helyhez kötött serkéket könnyen felfedezhetjük: kb. 0,5-1 mm-esek, a hajszálak tövétől kb. 6 mm-re vannak, fehér és piszkossárga színűek. Sajnos a gyakorlatlan a szem könnyen összetévesztheti őket a korpával, viszont míg a korpa könnyen eltávolítható, kirázható a hajból, addig a serke szorosan hozzátapad a hajszálhoz. Biztosan élő serkét találtunk, ha az a körmeink között összenyomva pattanó hangot ad.